A magyar térképészet kezdetei

A térképtörténet kezdeteinek nyomon követése (A térképezés története 1.) után nézzük meg, hogyan alakulnak a kezdetek hazánk térképészetében.

A XIV-XV. század fordulóján, az egyes országok részletes térképeinek megjelenésekor részletessége és pontossága tekintetében kitűnik az első magyar térkép, melyet  1514 körül Lázár készített. Lázár deák Bakócz Tamás esztergomi érsek titkára volt és Dózsa György parasztháborúja idején dolgozott a térképén. Tanstetter bécsi matematikus-csillagász rendezte sajtó alá és Ingolstadtban, Petrus Apianus nyomdájában adták ki 1528-ban. A térkép méretaránya kb. 1: 1 200 000, hegy- és vízrajza,valamint a település-névanyaga igen gazdag. A települések egymáshoz viszonyított iránya és távolsága helyes, melyből arra lehet következtetni, hogy a mérések pontos csillagászati helymeghatározásokon és helyszíni bejáráson alapulnak.


1.Részlet Lázár térképéből (1528)

1532-ben megjelenik Honterus János (1498-1549) világleírásához csatolt, 16 térképből álló atlasza, mely több szempontból is jelentős. Ez a világ első zsebatlasza (9 x 12 cm), továbbá az első olyan nyomtatott térképsorozat, mely már nem tartalmaz Ptolemaiosz-féle térképet, minden lapja új szerkesztés eredménye. Honterus művében jelenik meg először Amerika magyar térképen.

A mohácsi csatavesztést követően a török közelség már Bécset is fenyegette. Nyugat-Európa tehát nagy érdeklődéssel tekintett a magyarországi hadszíntér felé. Így az 1528-ban kiadott Lázár-térképnek különös jelentősége volt, majd további kiadásokat is megért (1553, 1559).

1556-ban Wolfgang Lazius  (1514-1565) - aki a császár udvari orvosa és történésze volt  -  Lázár munkája alapján kétszer akkora méretarányú (1: 460 000 és 1:650 000 között változó) térképet szerkesztett, melyet a helyszíni bejárások és a széles körű levelezések során megszerzett információkkal egészített ki.  A török kiűzését követő időkig Magyarország legjobb térképe, és az első olyan hazánkat ábrázoló térkép, mely már jelmagyarázattal rendelkezik.

Lazius után Zsámboky János (1531-1584) készített térképet Magyarországról.  Az 1566-ban készült Erdély térképe Honterus, az 1571. évi Magyarországot ábrázoló térképe pedig Lázár művének magyaros névírású, kiegészítésekkel ellátott, javított változata.

Ortelius atlaszában helyet kaptak bizonyos térképeink 1570-től:  Lazius Magyarország térképe, valamint Zsámboky Erdély térképe.

A török megszállás következtében a XVI. század végén és a XVII. század első felében nem készültek új térképek. Lazius és Zsámboky térképeinek jelentek meg újabb kiadásai, illetve ezek átvételével születtek kisebb térképek.

A törökök kiűzésével egyidőben kezdődhetett meg az ország új felmérése német és olasz hadmérnökök segítségével. 1689-ben jelent meg a Parvus Atlas Hungariae, mely kizárólag hazánk területét ábrázolta, szerzője pedig Hevenesi Gábor (1656-1717) volt. A térképoldalak mérete 14,5 x 11, 9 cm, méretarányuk kb. 1: 1 500 000. Ez az atlasz egyben az első hazai, még latin nyelvű vetülettant, továbbá az első magyar atlasznévmutatót is tartalmazza.

Az új felmérések jellemzői, hogy már földrajzi helymeghatározásokon, kocsikerék forgatásával mért távolságokon és irányméréseken alapultak és ezek alapján elkészülhetett egy olyan felmérési anyag, mely elősegítette az új országtérkép megszületését. Luigi Ferdinando Marsigli (1658-1730) és Johann Cristoph Müller (1673-1721) voltak a hazánkban dolgozó legjelentősebb felmérők ebben az időszakban. Marsigli a Dunáról kb. 1: 100 000 méretarányú térképsorozatot készített, valamint 1: 400 000-es méretarányban megszületett az ország átnézeti vízrajzi térképe. Müller nevéhez fűződik Lázár deák óta az első, felmérésen alapuló térkép, mely 1709-ben jelent meg, méretaránya: 1: 500 000 és 1:900 000 közötti. Ez hazánk első, a nagyközönség használatára készült hivatalos térképe.

A XVIII. század első felében lépett fel az a jelentős térképész-hadmérnök, aki a magyar térképészet reformációjának kiemelkedő alakja. Ő Mikoviny Sámuel (1700-1750), aki megyetérképeinek elkészítésekor a következő alapelvekre helyezte a hangsúlyt:

  1. csillagászati alap (minél több földrajzi hely szélességi és hosszúsági adatainak meghatározása)
  2. mértani alap (a háromszögelés elvének alkalmazása)
  3. iránytű-használati alap (a mágnestű északi iránytól való eltérése)
  4. vízrajzi alap (a folyók futásának iránytűvel való meghatározása)

Megyei tagolású térképei Bél Mátyás „Magyarország történeti földrajza" című könyvéhez készültek. Mikoviny Sámuel további munkásságaként fontos megemlíteni, hogy ő lett a vezetője a Nyugat-magyarországi Egyetem elődjének, a Selmecbányán 1735-ben bányatisztképző iskolaként alapított, majd 1770-től már akadémiává minősített intézménynek. Térképek és bányatérképek készítése mellett megtervezte a bányavidék vízgazdálkodását. Hadmérnök őrnagyként foglalkozott erődítmények építésével, ellenőrzésével, valamint vízépítési, hídépítési, kohászati feladatokkal és vízszabályozási, -lecsapolási munkák előkészítésével, továbbá a Szőny melletti római tábor (Brigetio) romjainak feltárásával is.


2. Részlet Mikoviny térképéből (Tabula nova inclyti regni Hungariae, 1753, Pozsony)

 

 

NNG logo